Ködös őszi reggel, könnyedén,
Ködanyóka erdő rejtekén.
Tejfehéren mindent takar.
Talán egy kis csendet akar?

Könnyen libben takaróval,
Napot, felhőt altatóval.
Sárgult réten nagyot pihen.
Csörgő patak hófehéren.

Faágakon őszi levél,
nem hullna még, kegyelmet kér.
Ködanyóka megsajnálta.
Köntösével betakarta.

Házakat is eltakarta,
Lakóit széltől is óvta.
Erdőt, fákat dédelgetett.
Hófehéren melengetett...

Nap és a szél ébredeztek.
Ködanyó már igyekezett.
Nap és a szél eloszlatták,
nemsokára visszavárják...

Ahogy leszállt, épp úgy elszállt,
mára elvégezte dolgát.
Nap kisütött, fényeséggel,
mosolyogott a pajkos széllel...

Újfehértó, 2025. október 7.

TM