Hallgat az ég, és hallgat a föld,
nincs semmi hang, csak a végtelen csönd,
a szél megpihen, az idő megáll,
a lélek most önmagába száll.

Egy sóhaj rebben, messze szárnyal,
emlék jön egy régi tánccal,
a fény lágyan a földre hull,
s a szív lassan elcsitul.

Hallgat az ég, és hallgat a föld,
nincs semmi hang, nem hull a könny,
a szívben szent tűz pislákol halkan,
mint ősi ima, mely szól egy dalban.

A csönd ölel, de a lélek lát,
a mindenség lágyan karol át,
nincs több kérdés, se gondolat,
a béke forrása benned fakad.

A fény lassan felváltja az éjt,
az ember szíve mindent megért,
elhallgat benne a zaj, a vágy,
csak a béke marad, s a tisztaság.

A csönd beszél, ha meghallgatod,
benne van kérdésed és válaszod,
múlt és jövő, lét és halál,
egy pillanatban minden összeáll.

TM