Mint Mária, Jézus anyja,
Fia fejét ölében tartja,
Úgy ölelte gyermekét,
Ki nem volt több, csak tizenhét.
Nem volt bűne más,
Csak csodára várva énekelt,
Szózatot énekelte,
Hogy hazádnak, hogy rendületlenül...
MAGYAR....
Golyószóró tüze villott,
Elfordította a napot,
Nem akart mást, csak
Hulló csillagot.
Gyermek volt, diák,
Alig hagyta el az iskolát,
S anyja sirathatta fiát...
Kereszten loboghat már a lepel,
Hullhatnak a csillagok.
Hősök szíve már nem dobban,
Az élőknek utat mutatott.
S a téren, mikor eljön az est,
Lágy szellő lengedez,
Gyertyák fénye lobban,
S meghajlik a kereszt.
Üres már a kereszt,
Márvány őrzi emléküket.
Halkan sírnak, zokognak az anyák,
S nincs, ki letörli könnyeiket...
