Utolsó lapra írom versem.
De te itt vagy nekem,
Itt teremsz „Szemem-fényem”.
Hozod a kis kockás füzetedet,
Ráírtad a nevemet.
Rád nézek, könnyem pereg,
Köszönöm őszinte szíved.
Ráírtad, hogy nekem hoztad,
Senki másnak nem adtad.
Ott a nevem, ott a címem,
Ha véletlen elveszítem.
S én rád nézek, látom magam,
Mikor játékom másnak adtam.
Köszönöm neked ezt a napot,
Szép arcocskád rám ragyogott.
Azután meglepsz újra,
Petőfi versét szavalod.
„Itt van az ősz” - …mondod,
És én folytatom… ”Itt van újra”...
Ketten mondjuk, csak úgy fújja.
Mama, hát ezt te is tudod?
Néz rám nagy ámulva,
Ez van feladva holnapra.
Idősödő szívem beleremeg,
Egyszer megtanulod az én versemet.
Ha kinyitod majd e füzetet,
S megtalálod neked írt versem.
