Néma lett minden, hangtalan,
csendben mentél el, mint egy lehulló levél,
de köztünk él arcod, mosolyod,
mert az idő nem törli, csak elvitte a szél.

Egy iskola, egy pad, egy régi kép,
velünk voltál, mi erre emlékezünk,
és az együtt töltött éveinkre
fényképeken, mit őrizgetünk.

Most, ha felnézünk az égre,
ott nincs búcsú, nincs fájó szó,
ott, ahol téged vár a fény,
csak béke van, megnyugtató.

Mi itt maradunk, nem feledünk,
gondolunk rád, idézzük neved,
mert amíg bennünk élsz,
velünk marad tiszta lelked.

Csendben, szavak nélkül hagytál minket,
de barátságod bennünk él örökké,
és míg emléked őrzi a szeretet,
bánatunk gördül könnycseppé.

TM