A zsíroskenyér, ez a csodás falusi sziget, számomra nem csak étel, hanem a falusi élet emlékeinek és a gyermekkorom egyszerűségének megtestesítője. A frissen sült kenyérszelet, ahogy magába issza a puha sertészsír aranyló, folyékony békéjét, eszembe juttatja a régi disznóvágások zsírsütéseit, s a régi embereket. Ez a zsír nem a bűn, hanem a gazdagság jelképe, a vidéki élet téli disznóvágási időszakának a kamrák mélyén zsírosbödönökben megőrzött melegséget árasztó emléke, mely átjárja a kenyértésztát, s megadja neki azt a mélységes, földes ízű alapot, amire a falusi élet nagy tapasztalatai is épülnek. Rajta a felszeletelt, sápadt hold karikákra emlékeztető vörös vagy lilahagyma nem más, mint az egészség csípős, éles igazsága, ami az ízélmény egyszerű, mégis feledhetetlen összességét megadja. Ez az étel a hétköznapok koronája, a sietség nélküli pillanatok csendes őrzője.
   Mikor a falat a szádba kerül, megtörténik a csoda: a zsír és a kenyér frigye felidézi nagyanyám konyhájának időtálló illatait, zsírba ivódott a nagyszülői, s majd a szülői ház illata is. Minden harapás egy lassú, meleg ölelés, ami a régi családi biztonság tengerébe ringat. Ez a zsíroskenyér ma már a mi időgépünk, ami egyetlen harapással visszavisz a nagymama konyhájának meleg, sparheltfüstös szentélyébe, ahol az idő is lassabban vánszorgott, mint ahogy pogácsa sütéskor a lecsurgó libazsír a konyharuhára. Azt hiszem, minden felnőtt sóhaja mögött ott lapul egy szelet belőle, egy apró, sós ígéret, hogy a kincs a legegyszerűbb formában tér vissza, ha igazán szükségünk van rá. A ropogós kéreg olyan, mint az élet viharverte, de szilárd fala, ami mögött ott találjuk a puha, melengető belső lényeget. A fűszerek, a piros paprika és a só kristályai is megkoronázzák az élményt. Ez a szelet kenyér bölcs is, halkan azt üzeni: a legnagyobb örömök néha a legegyszerűbb, legősibb formákban öltenek testet, melyekkel nem csak testünket, hanem lelekünket is táplálni lehet.
   Táplálja az én lelkemet is, mert a fűszerpaprika mély, vörös álma, a régi emberek, s a házi disznóvágások füstös emléke melengeti szívemet, s az asztalon csendesen nézve, meg is siratom ezt a csodás szelet kenyeret.

TM