Mikor eljön az est, s megszólal a harang,
Lélekharang szól, giling- galang.
Az est csendjében értetek szól...
Az elhunyt lelkekhez vigasztalón,
S gyúlnak a gyertyák, milliók.
Értetek égnek, nekünk vigaszt adók.
Hálavirágunk koszorúba fonva,
Hozzátok visszük zarándok útra.
S békét kívánunk nektek, szeretteink,
Értetek hullnak könnyeink.
Értetek, akik már békében nyugodnak,
De nem ad senki vigaszt a zokogóknak.
S mi mégis visszük hálavirágunk
Sírhantotokra leborulva.
Az élő soha nem feled,
Értetek mond imát, s hullajtja könnyeket.
S mikor eljön a csend, az éj,
Az égen millió csillag ég.
Mintha a csillagözön leköltözött a földre,
Imánk száll értetek Istenhez,
s lobog a gyertya fénye.
Nyugodjatok csendben, míg a világ,
Isten vigyázzon rátok és ránk.
Áldjuk halottként is emléketek, és köszönjük,
Míg éltetek, szerethettünk benneteket. ÁMEN...
Mosonmagyaróvár, 2019. október 31.
TM
