templomok mélyében,
mint valami rejtekhelyen
megbújva szemérmesen,
apró sírkamrák sorakoznak,
urnafülkék, fallá váltan.
Urnafülkéken kőtáblák,
rajtuk nevek, évszámok,
itt nincsenek koszorúk,
sírhalmok,
nagy csokor virágok.
Amikor ide belépsz,
egy másik csendbe érsz.
Mert sűrű itt a várakozás csendje,
élők és holtak néma párbeszéde.
Könnyeinken mécsesek csillaga ragyog,
csak Isten hallja ezt a bánatot.
Mily közel vannak ők
a kőtáblák mögött.
Urnákba zárt por és hamu.
Nyugszanak csendesen,
várják türelmesen
a kürtszót,
az életbe visszahívót,
hogy megnyíljon az Ég a föld fölött,
mint amikor a tavasz beköszönt,
új életre kelve,
megméretve
az Örök hazába térjenek,
örök életre.
Kőtáblák mögül,
isteni fényre.
TM
