Azt kérded, hogy hogyan szeress? Hiszen olyan egyszerű ez.
Hogy ne zavarjon többé engem sem félelem, sem ordító nesz,
simítsd végig a homlokom mögött nyüzsgő, fájó gondolatokat.
Kényeztess, legalább egyetlen napon, de ígérj holnapokat, sokat,
amikor megvédsz és óvsz, mint egy tenyeredbe szállt kismadarat.
És úgy szeress, mint egy királynőt, érezzem, hogy fontos vagyok,
öledben, mint fényes trónuson ülve, lássa a világ, hogy ragyogok.
Fésüld hajam tekinteteddel, csókold meg szemem minden reggel,
adj ennem, ha éhezem, táncolj velem szerelmesen,
idd szavamat, ha kiáradok, de légy a csendem, ha elfáradok.
Elragadott a képzelet,
csak mesélek, mint egy gyerek.
Hisz így szerettél, éppen így.
Nem kellett nekem pompa, hírnév, sem királyi szék,
elég volt egy sámli, vagy ütött-kopott, öreg karosszék.
Csak érezhesselek, érinthesselek,
egy csésze kávét eléd tehessek.
Most egyedül vagyok az esővel - záporoz.
Most az ég könnye koppan a párkányon.
Most ölembe hullt egy perc, billegő szárnyakon,
lehunyt szememmel a felhőn túl, kedves arcodat látom,
mosolyod bódít, az esti lámpafény,
ezüstön csillan meg éteri hajadon.
Szeretnék énekelni, hozzád bújva elaludni.
Most velem sír a gyertyafény, viaszkönnye csordul, földre hull.
Egyedül van a szívem, mint egy magányos lepke,
ki a fény után vágyva, halálra verdesi magát az ablak üvegén, este.
