Ha kell, bűnöd leszek, vagy meglelt reményed,
sors könyvében leszek neked majd az élet.
Álmok peremén, hol a csillagok égnek,
ott őrzöm titkait minden szép igédnek.

Ha kell, csenddé válok, mit szívedbe rejtesz,
millió emlék, mit sohase felejtesz.
Benned áramlok, mint az éltető véred,
tűz leszek benned, mi lángra gyújtja léted.

Ha kell, áradó víz, és te az én partom,
örvény és mélység közt fejem rád hajtom.
Ha kell, csended leszek, mikor szó már nincsen,
hol két szív beszél halkan a sötétben.

Ha kell, árnyékod leszek, s te az én fényem,
összefonódunk az örök reményben.
Ha kell, időd leszek, mit nem mér az óra,
leszek neked  a misebor utolsó kortya.

TM