Hajnal hasad, felszáll a pára,
Szarvasagancsokon csillan a fény.
Badacsony erdejében szarvasviadalra hív,
Ki az első, aki győzelemért vív.
Tisztáson óvatosan gyülekeznek,
Mutatják trófeájuk, milyen szépek.
Rozsdabarna falevél hull le a fáról,
Mondhatna regét a szarvasok diadaláról.
S felbődül az első, kész a diadalra,
Szántja a földet idegesen agancsa.
Lábával nagyokat dobbantva
Hívja az ellenfélt diadalra.
Fák között a mókus rémülten kacsint,
Földindulás, ki lesz a győztes itt.
Harsog a hegyoldal, visszhangzik a hangja,
Agancsok törnek a nagy viadalban.
Őzek a közelben rejtőzködve nézik,
Szarvasbikák az elsőbbséget elintézik.
Lesz itt nemsokára vadásztrófea,
A győztes az agancsos fejét büszkén tartja.
Vaddisznó csörtet szőlősorok közben,
Feltúrja az utat, ami vezet az erdőbe.
Rókák is nézik a viadalt, de őket nem zavarja,
A kerteket addig ő megvámolja.
Mire a nap lebukik a hegyek ormán túl,
Elnyugszanak a kedélyek, elcsitulván,
S én nem tudok e tájjal betelni vele,
Azon, hogy az ember hogy szerethet így bele.
Dolgos emberek lakják a vidéket,
Kiket összeköt itt a munka és a szeretet.
Eljár fölöttük is a természet órája,
De ide az embert a természet mindig visszavárja.
Korkován, 2013. október 27. (videót is készítettem)
TM
