Mindez akkor kezdődött, amikor megszülettem. Édesanyám utólag mondta el, hogy Jászberénybe lovaskocsin vitték be éjszaka szülni, de én útközben megszülettem. Csillag alatt születni szerencse, mondogatták az emberek. Valóban így történt, mert Isten egy anyajeggyel megjelölt, a tenyerére emelt, ott éltet még ma is.
Életutam bizonyítja, hogy a család mellett a jó Isten adott erőt, bátorságot, kitartást, amelyet én, mióta ésszel fel tudtam fogni, a mai napig is belülről érzem, hogy ilyennek születtem. Ez védőburok számomra, nyolcvanhét évesen is lelkiismeretes, becsületes, jó embernek érzem magam. Mindezt a jó Istennek köszönhetem.
Szívem szeretetet áraszt és csücskében ott a szentlélek, aki a belső sugallat, csak hallgatnom kell rá. Sokat jelentett édesanyám szeretete, aki érzelmi biztonságot adott számomra, valamint az óvónői hivatásom, a gyermeki lelkek tisztasága, nyugdíjas koromig köztük éltem, akik még játék közben tanulnak, s közben alapismeretekhez jutnak az élet minden területéről. Mozgáslehetőség, mondóka, mese, vers, gyermekdalok, szép magyar hazánk, anyanyelvünk, embertársaink szeretetét érezve életörömben éltem velük. A felnőttek közösségében több a konfliktus. Meg kellett tanulnom a konflikusok megelőzését, kezelését, szeretetben, békében nyugalomban egymást segítve élni. Az élet negatív oldalán sorscsapás ért, mint minden embert. Elsőként édesapám tragikus halála, mikor két éves voltam. Elhunytak mai napig a szeretteim zöme, a családfánkban már csak ketten élünk az én korosztályomból. A betegségek sem kíméltek, és a forradalmak, háborúk, az öregségi fogyatékosságok sem. De megtanultam szenvedni tudni. Jézus a földre született, hogy megváltsa az emberek bűnét és ezzel feláldozta önmagát, átesett tizennégy stáción.
Hála az orvostudomány gyors fejlődésének, ma már egyre több betegségből tudják meggyógyítani az embereket, megmenteni, vagy meghosszabbítani életünket. Tudnom kell nekem is, az én koromban már ezzel együtt kell élni, ugyanígy a mai társadalmi morál igazságtalanságaival, a felbolydult világ káoszával, a háborús helyzettel, amíg annak résztvevői békét nem kötnek.
Annak idején fiatalon férjhez mentem, családot alapítottam. Két lányom és három unokám van. Férjemmel boldog házasságban éltem. Lányainkat már férjhez adtuk, két unoka is született, mikor nyirokmirigy rákból az orvostudomány nem tudta kigyógyítani őt harminc évvel ezelőtt. Párkapcsolatban éltem, amikor álmomban megjelent Jézus, beszélgetett valakivel.
Ez egy jelenés volt fehér lepelben. Megerősített hitemben, családfánkban, a becsületes, betegeink anyagi támogatásában életvitelük jobbá tételében. Nem mondtam sokáig senkinek, azóta csak egy-két családtagnak. Mikor a Világháló megjelent, hamarosan a lányomhoz költöztem és a tettek emberévé váltam. Amatőr versíróként verses csoportokba léptem, és Istenhittel átszőtt, főleg lélekverseket írok. Kisebbik lányommal, az ő kezdeményezésére Családfát készíttettünk, és azzal összetartjuk a rokonságot, találkozókról is ő készít emlékfotókat. Verseimmel, prózáimmal végigjárom azokat a falvakat, városokat, ahol tanultam, dolgoztam és nyugdíjasan élek. Verses csoportok találkozóit kevésbé tudom látogatni, mozgáskorlátozottként élek. Az utóbbi három évben sikerült Alkotó táborokba és továbbképzésre járni. Mindez rehabilitáció számomra, az életminőségemen javít. Vannak kedves barátaim, több mint ezer ismerősöm van, és kilencszázötven követőm.
Nagy öröm ért december elsején, reggel az olajradiátor pirosló kapcsolója a szemembe villant, és mikor utána a falra néztem, a szemem ugyanazt a fényt kissé lángolva vetítette a falra egymásután kétszer. Ez a jel már nem csak belső sugallat, hanem annak egy magasabb fokozata, amivel megajándékozott a szentlélek, szememben tükröződött az adventi gyertya, a karácsonyvárás első fényei.
Nem csoda, hiszen KARÁCSONY a legszebb ünnepünk.
Hálaima, meditáció, nyugalom, békés csend lett a folytatás, gyógyulási folyamatban, műtét után.
2025. december 1.
TM
