Ha az utolsó napomon még tudatomnál leszek,
Egy szűz-fehér papírra írom fel a neved.
S míg várom, hogy kinyíljon nekem az ég
Elkortyolok egy üveg zamatos Chardonnay-t.

S míg a pohár csókjától lassan  elernyedek,
Megkérem Istent, frigyünket áldja meg.
Míg a papírlapot veled egészen teleírom,
Az utolsó csepp bort a szádról még lecsókolom.

S míg a papírlapra rákerül még egy ékezet,
szívemben csendben ringnak régi énekek.
Ha tollam hegye már csak reszkető fényt cipel,
Az utolsó rím majd  Istenhez emel.

S ha az est rám borul, mint fáradt alkonyat,
Hallom még fejemben a neked írt dalokat.
Leszel majd lélegzetem utolsó foszlata,
Míg rám simul a mindenség szent mozdulata.

S ha angyalok hívnak, s szemem pillájára csukom,
ne sírj, hisz ott leszek minden pirkadaton.
A papíron a neved igaz őrizője leszek,
Ott lelem meg végre az örök csendemet.

TM