A hazatérése estéjén Pille mélyen elaludt a hosszú utazás és a sok munka után. Másnap, karácsony reggelén ébredt fel, és ahogy kinézett ablakán, nem hitt a szemének, mert a házukat betöltötte a sok csoda.
   Pille kinyitotta szobájának ajtaját, és a tündérvölgyiek mind egy szívmelengető meglepetéssel várták. Minden apró tündér, manó és erdei állat, akivel Pille együtt szorgoskodott otthon az év során, ott állt, és kezükben egy-egy pici, de értékes ajándékot tartottak.
   Flóra, a virágtündér, egy különleges, télen is nyíló hóvirágot ajándékozott neki, ami soha nem hervadt el.
   Mókus Miska egy különösen ritka, csillogó magot adott, amit a tündérek a "kívánságok magjának" hívtak. Azt mondták, ha erősen gondol egy jó dologra, a mag fénye is erősebb lesz és teljesíti a kívánságot.
   Zúgó, a bölcs, öreg manó egy parányi, kristálygömbbé fagyott harmatcseppet nyújtott át neki, ami megmutatta a legszebb emlékeket, amiket Pille az Északi sarkon szerzett.
   A sok apró ajándék nem az értéke miatt volt különleges, hanem azért, mert mindegyik a szeretet és a hála jele volt, amiért Pille a saját munkáját áldozta a karácsonyért a Télapó műhelyében.
   A legnagyobb csoda azonban az volt, amit Pille a szívében érzett. Észrevette, hogy a hóvirág, a mag és a kristálygömb egy apró, aranyló fényt sugárzott. Ez a fény összefonódott, és betöltötte az egész völgyet.
   Amikor a kívánságmagra gondolt, eszébe jutott, mennyire szeretné, ha a Föld minden gyermeke boldog karácsonyt tölthetne el. A mag ekkor fényesen felragyogott.
   Amikor a harmatcseppbe nézett, látta magát, ahogy csomagolja Télapó műhelyében a játékokat, és tudta, hogy a kemény munkája hozzájárult sok gyermek öröméhez. A csepp még szebbé és áttetszőbbé vált.
   Pille rájött, hogy a karácsony igazi varázsa nem az ajándékok csomagolásában vagy kibontásában rejlik, hanem abban a jó cselekedetben és önzetlen szeretetben, amit másoknak adunk. Az Északi sarkon végzett munkája igazi csoda volt, és az itthon, Tündérvölgyben kapott szeretet volt a jutalma.
   Pille átölelte a barátait, és tudta, ez a karácsony a legszebb mind közül, mert a munka örömét és az igazi otthoni szeretetet is megtapasztalhatta.
   Este aztán mulatság készült, amire barátai Pillét is meghívták.
   Pille boldogan rábólintott a meghívásra és követte barátait Tündérvölgy központjába, a hatalmas, évezredes tölgyfa alá. Itt terítették meg a karácsonyi lakoma asztalát.
   Az asztal roskadásig volt a tündérek kedvenc ünnepi ételeivel.
  Volt ott napfényes Nektár-Puncs egy jégbe fagyasztott virágszirmokból készült óriási kehelyben.
   Mézeskalács szeletek, amik a fagyos éjszaka ellenére is melegek maradtak.
   Kristályos Gyümölcsök, apró, édes bogyók, amik úgy néztek ki, mintha cukorba mártották volna őket, és persze az elmaradhatatlan Csupacsillag Torta, egy szikrázóan fehér, habos finomság, amit az Északi fénnyel színeztek meg.
   Amikor mindannyian helyet foglaltak, Zúgó, a bölcs manó felemelte a kristálykelyhét.
   - Igyunk Pillére! – mondta. - És igyunk mindazok egészségére, akik a saját örömüket háttérbe szorítva, másoknak szereznek boldogságot. Hiszen a legszebb ajándék a jóság!
   A tündérek és manók vidáman koccintottak, a völgyet betöltötte a nevetés és az ének, ami a fagyos éjszakában is melegséggel töltötte el Pille kis szívét. Tudta, hogy ezentúl bármilyen messze is dolgozzon, Tündérvölgy mindig várja, és az a szeretet, amit ad, mindig visszaszáll hozzá. A karácsony ebben az évben, s ezután mindig, Tündérvölgyben a jóság és a meghitt családi együttlét csodája volt.

TM