A szeretet egy gyökérfonat, ami körülölel,
nem csak decemberben, hanem az év minden részében.

A szív alatt rejtőző üres, hűs verem
most még Betlehem,
hol a fény majd tiszta arannyá terem.

Legnagyobb egyik ajándékom, mit kaphatok,
nem a pénz, hanem időcseppek, s az idő tengeréből vett víz,
melytől rohanó életem szomja talán kicsit elillan.
Bár tudom, hogy szomja csillapíthatatlan.

A karácsony maga az élet tiszta,
édes vize,
mitől aggodalomaink most könnyű pehelyként szállnak el.
Az otthonunk fala most élő templomhajó,
hol a csend maga prédikál, és a béke a vendég.

A csillagszóró, csöndes csodák titka,
egy apró láng, mely a sötétséget kardként döfi meg.
Karácsony nem múlik el, csak a szívbe költözik, szeretet képében,
mint a meleg parázs a hamu alatt.

Ott izzik láthatatlanul, betakarva,
s várja,
hogy az élet széle lefújja róla a pernyét,
és újra lángra lobbanhasson.

A legnagyobb ajándék ez, mely sosem vesztődik el,
egy belső Jézus, ki gyöngéd, szelíd és mosolyt hagy maga után az emberi arcokon.

TM