Az asztalon finom ételek,
emlékek íze, és régi szó,
nagymama hangja visszacseng,
mint a frissen roppanó hó.

Csillag áll őrt az égen,
nem siet, csak ránk figyel,
s míg együtt vagyunk, megtanít,
hogy az idő soha nem pihen.

Ha könny csillan, ne szégyelld,
a fény is így születik,
mert a szív akkor is bátor,
ha mindent elveszít.

Puha derengés az ablakon,
mint vállra hulló, halk ölelés,
a világ is lassabban lélegzik,
s minden házban béke él.

Fenyő susog, gyertya ég,
meleg tea gőze száll,
a szív megnyugszik, megpihen,
és a lélek hazatalál.

Mikor az éj lassan továbblép,
s az ünnep csendben elpihen,
maradjon benned karácsony
minden egyes reggelen.

Ha a gyertyák végül leégnek,
s az éj csöndje betakar,
maradjon veled a ragyogás,
mit nem vihet el szélvihar.

TM