Nem vihar az, mi szívünkbe vág,
nem dörgő szó, mi megváltja a világot.
A szerelem csak egy halk nesz, egy néma ág,
melyen a hajnal bontja az első virágot.

​Egy tekintet, mi a tömegben megpihen,
egy mozdulat, melyben otthonra lelsz.
Nem kérdezi senki, hogy miért és miben,
csak tudod a választ, mielőtt felelsz.

​Mint két folyó, mi egymásba ér,
s közös mederben fut a tenger felé,
úgy válik eggyé a vágy s a békés tér,
mit a sors és az idő font szerelmünk köré.

​Nem lánc ez, mi köt, hanem szabad szárnyalás,
hol a másik hite adja az erőd.
Minden nap egy új, közös vallomás,
hogy szebb lett a világ, mert vagy nekem: Te, ott.

TM