Megálltam a Székelykapunál,
Csodáltam faragott díszeit.
Fejem felett fehér galamb szállt,
Kapuba rakta fészkeit.
"Isten hozott" köszöntött az írás,
Nem felejtem el a szép szavát.
Isten hozott felétek e tájra,
Mert eljöhettem, oly rég erre vágyva...
S nyílt lassan az ajtó.
Elém tipegett egy anyó.
Háta hajlott, fehér haja,
Magyarul szólt kedves szava.
Fáradt lépteiből láttam,
Nem kímélte a sors, az esztendő.
Kezében piros alma,
S kosárból kalácsot vett elő.
"Hosszú utat jártatok, kedves,
Látszik fáradtság arcotokon.
Ne vessétek meg a házam,
Gyertek be, én a magyar vendéget
Szívvel fogadom".
Kedvesség és magyar szavak
Oly meglepőek voltak nekem.
Elszoktam már ezektől itthon, örült a szívem,
Mintha rég ismertem volna, ölelésre tárult kezem.
Köszönöm, néném, a szíveslátást,
Messze útról jövünk, ilyet az ember ritkán lát.
Jólestek a kedves szavak,
Melegség, amik szívből áradtak.
S az ünnep, ahol minket
Szeretet fogadott.
Boldogok voltunk, s megszerettünk ott
Mi kicsit és nagyot.
Nem tudom az anyókát
Még ott találnám-e sok év után.
Gondolatom mindig arra jár,
Nem feledem ERDÉLYT,
Hol a szeretet és az Isten tárt karokkal vár.
Mosonmagyaróvár, 2013. augusztus 23.
TM
