Átölelt az esti csönd,
a sötét éjszaka ma újra eljött,
lábaimba egy fájdalmas görcs költözött!
Iszonyú fájdalom,
lépni is alig tudok, és persze aludni nem hagy,
sétálok le és fel, míg kint hideg van és fagy!
A gyógyszer csak egy óra múlva hat,
remélem, a görcsök sorozata, ha lassan is,
de alábbhagy!
Könnyem a fájdalomtól hull, mint a patak,
megállítani nem lehet hiába az akarat,
a könnyeimre nem hatnak!
Nem csak a lábam, de mindenem fáj már,
járókerettel csoszogok a szobában egy órája,
lefeküdni nem merek az ágyba!
Lassan éjfélt üt az óra,
úgy érzem, a fájdalom nem múlik el soha!
Már állva aludnék,
lépni alig tudok,
lassan az ágyamba rogyok!
Az idő most ólomlábakon jár,
de az én lábaimban a görcs nem szűnik már!
Két óra van, és én még szenvedek,
fájdalmaim lassan, de enyhülnek!
Úgy érzem, hat már a fájdalomcsillapító gyógyszer,
a fájdalomtól meggyötört testem lassan álomba szendereg!
Remélem, reggel felébredek!

2026. január 11.

TM