Van ennek már sok,sok éve,
gyermekkorom szép emléke.
Az őszi napsugár, immár,
megérlelte kukoricánk.

Csövét törni kézzel kellett,
Földön bab és tök volt vetve.
Ökrös szekér hazahozta,
megérkeztünk szólt a nóta.

Udvar közepére öntve,
egy nagy halom lett belőle.
Kőrbe ülve fosztogattunk,
Közben vígan dalolásztunk.

Hold lámpaként világított,
hangulatunk nagyon víg volt.
Babot ponyván bottal vertük,
tököt télire eltettük.

Éjjel csuh héj közt aludtunk,
valósággal közé bújtunk.
Majd angyalokkal álmodtunk,
és csillagok közt táncoltunk.

2026.001.16..