Itt a tél, beköszöntött!
Ködpára szállt fűre, fára, házra,
Amerre nézel, minden fehér.
Csak ez a ködpára ne szállna
Az ember fejére, gondolatára!
Tisztulna ki az értelem,
Mire a tavasz eljön, tiszta legyen.
Virágozzon az értelem fája!
Köd helyett fény ragyogjon rája!
Elég volt a hideg télből,
Az utak jeges fényéből,
A kegyetlenül fújó szélből,
Ragyogjon az emberi elme a nap fényétől.
Mert ha kegyetlen az emberi gondolat,
Az ember össze nem foghat,
Ködök szállnak rája,
Mint tél idején a köd fűre, fára, tájra.
Gondoljatok a hidegtől szenvedőkre!
A ködös gondolatok eredményeire,
Az áldozatokra, az éhezőkre!
S ne csak az emberre, kutyákra, állatokra e hideg télben!
S ha szavaim átgondoljátok,
Fogjatok össze e hideg, ködös télben!
Segítsétek egymást a szenvedésben, reményben!
S ragyogjon rátok az összefogás szép tavasza !
Bordány, 2026. január 15.
TM