Dombok felett aranysugár
űzi az éjszakát,
hajnali madár nagyot kiált,
rikoltja új dalát.

Kémény füstje égbe száll,
ébred a világ,
ablakban a fény megáll,
fellobbant egy új csodát.

Harmat csillan fűszálon,
csönd rezdül a réteken,
nap mosolyog a tájon,
remény kel a lelkeken.

Út porában léptek szólnak,
álmok nyújtóznak halkan,
idők terhei oldódnak
egy reggeli dalban.

Szél simítja az arcokat,
viszi a tegnap sóhaját,
minden perc újat tartogat,
hívja a holnap hajnalát.

TM