Jó, hogy van egy barát,
ki ott van, ha bármi nehéz,
kinek szavában bízhatsz,
s hallgat, míg te mesélsz.
Ki nem kérdez, csak érez,
ha szorít a lélegzet,
ki akkor is melletted áll,
ha minden megremeg.
Nevetésben társad,
veled van, ha fogy a fény,
ha az út görbe és sötét,
ő bajban az erős kéz.
Jó, hogy van egy barát,
kit mindig felhívhatsz,
s ha a világ hátat fordít,
őrá akkor is számíthatsz.
Nem mér időt, nem számol adósságot,
nem kér érte semmit cserébe,
csak ott van, mint biztos part,
ha sodor az élet messzire.
Sebet lát, mégsem ítél,
nem szépít, de igaz marad,
tükröt tart, ha kell a szembenézés,
s átölel, ha összetör a pillanat.
Jó, hogy van egy barát,
ki nem hangos, mégis erő,
kinek hite akkor is él,
ha benned már alig pislákol a jövő.
És ha egyszer elcsendesül minden szó,
s az út végén ott állsz egyedül,
elég egy tekintet tőle,
hogy tudd, neked minden sikerül.
Jó, hogy van egy barát,
de ha kettő van, az még jobb,
ha egyik csendben hallgat,
a másik nevetést hordoz.
Ha egyik vállad terhelné,
a világ súlya, gondja,
a másik ott áll melletted,
s a fényt újra felgyújtja.
Vagy ha nagyon elfáradnál,
szívedben a csend lakna,
nem hagynának egyedül,
barátaid a bajodba.
Ha az út ködbe vész előtted,
fogják majd kezedet,
mikor a lelked túlterhelt,
szavak nélkül is értenek.
Nevetnek veled jó napokon,
sírnak, ha könnyed kicsordul,
nem kérnek magyarázatot,
maradnak, az élet bárhogy fordul.
És ha egyszer majd visszanézel,
az eltelt hosszú útra,
tudni fogod kincset kaptál,
barátság köpenyébe bújva.