Ablakomon ma reggelre
kinyílott a jégvirág.
Nem gondol az elmúlásra,
tarka rétről álmodik,
hol tücsök szól,
egyre húzza,
szaporázva muzsikál,
és reggeltől késő estig
minden virág hajladozik,
ezer színben táncot jár.

Ablakon túl, hű, mit láttam?
Napfény hűvös mosolyában,
kopasz ágacskák hegyén,
csilingelő jégcsapok!
Köztük jár-kel téli szél.

Szállingózó hópelyhekből
milliószám hull alá,
ünnep készül hófehérben,
mint menyasszony, most a táj.

Rigó szökken fehér hóban,
otthagyta csöpp lábnyomát,
tovaröppen csalódottan,
eleséget nem talált.

2026. január 13.

TM