Búcsúzom, búcsúzni fáj,
Eltűnt a szeretet, ami várt.
Rohanó életünkben elfogy a szeretet.
Ami megmarad, a hideg tél, s csak a vágy.
Megálljatok, szólnék hangosan!
A fájdalom nem látszik, amit a szív takar.
Szomorú a lélek, elmúlt az élet.
Lassan vonszolod fáradt lépteidet.
Búcsúzom, hideg hó teríti a szép tájat.
Remény a szívemben, jobb idők várnak.
Egyszer majd kisüt a tavaszi nap sugára,
Kinyílnak a virágok, nem csak a fájdalom sírjára.
Búcsúzom, csak a remény kísér utamon.
Idős embernek is jut szeretet, nyugalom.
Elszaladtak az évszakok egymás után,
Ablakon egyszer betekint a napsugár.
Búcsúzom, s ha egyszer neked is eszedbe jut,
A magány mindenkinek kijut.
A gondolat talán megváltoztatja szíved,
S nem tűnik el gyorsan a szeretet.
Mert késő a megbánó gondolat.
Nyáron nem nyílik már a hóvirág,
S kinyílik majd ismét a szeretet
Egy elmúlt napsugaras, tavaszi virágzás után.
Bordányi-kiskertek, 2026. február 4.
TM
