Lágy szél simítja a tájat,
új fény gyúl minden hajnalon,
a tegnap csendben elmarad,
csak a holnap jön az árnyakon.

Ha lépsz, a világ mozdul,
egy rezdülésnyi bátorság,
amit most bizonytalannak érzel,
egyszer az lesz a biztonság.

Ha néha fáj a múlt súlya,
mely válladon maradt,
lépteid mögött ott van
egy új erő is, önmagad.

Álmodni annyi, mint élni,
nyomot hagyni a pillanaton,
engedd, hogy új irányt mutasson,
minden szívdobbanás elringasson.

Könnyű lesz, ahogy haladsz,
a múltról lassan leválsz,
mint friss eső a poros földet,
úgy tisztít meg a változás.

S ha végül csendben megállsz,
rájössz, nem veszíthetsz semmit el,
csak átöleled régi önmagad,
és elrepülsz a szellővel.

TM