Fogjunk össze, amíg lehet!
Ne lázítsa, pusztítsa senki a nemzetet!
Csodáljon minket a világ!
Összefognak ismét a magyarok.
Ez lelküknek, szívüknek erőt adott.
Mert nagy a világban a veszedelem.
Égből, földről, embertől kegyetlen a pusztítás.
Zúdul ránk.
Ne engedjük, hogy ismét
Ártatlanul szenvedjen hazánk!
Fogjunk össze, egymásra ne licitáljunk!
Az ellennek utat mutassunk!
Egy legyen az erő, egy az akarat!
Az ellen pusztítja magát a nap alatt.
Megmutattuk már többször is a világnak,
Nem old meg semmit az ágyúgolyó!
Repülők hada pusztítja a világot.
Míg ember, embernek farkasa,
Nem lesz nyugalom, BÉKE, SOHA!
Fogjunk össze, magyar a magyarral!
Építsük tovább szép hazánk!
Úgy tudunk csak BÉKÉBEN élni, alkotni tovább,
Ha ellenség, ellenfél foga fáj is ránk!
S ha mégis nem hallgattok a jó szóra,
Szenvednek majd az emberek.
Amit eddig alkottatok, munkálkodtatok,
Elveszik azt a kegyetlenek.
Fejezzétek be a pártcsatát!
Egymásnak kezet nyújtsatok, adjatok parolát!
Menjünk együtt egy közös úton tovább!
Épül, szebb s jobb lesz a mi Magyar hazánk!
Ha NEM, aki hazája ellen, nem lesz boldog soha!
"Veri Őt Attila, az "ISTEN OSTORA!'"
Mosonmagyaróvár, 2026. február 8.
TM
