Megálmodtam egy zöldellő rétet,
felette az eget, csodaszép kéket,
hosszú fűszálon hintázó szöcskét,
és a tavasz madárdalos csöndjét.

Vízen úszó tarka kacsákat,
békák hangját, ahogy vitáznak,
hajladozó karcsú nádat,
csillogó pikkelyt, sok százat.

Illatozó sárga rózsákat,
szivárvány alatti lassú sétákat,
langyos szél suttogta mesét,
a fészkén csivitelő fecskét.

Ragyog a nap, már felmelegít,
a kikelet ígérete megrészegít,
az idő oly szépen ragyogó,
szívemben már reményt ringató.

Lágyan hullámzik az érzés,
színekből szőtt örvénylés,
és a csend, mely a tájra borul,
a tél fogságából kiszabadul.

TM