Csendes a Balaton,
vihar van kelőben.
Fekete fellegek
tornyosulnak felette.
Északról, hegyekről
vad szél bukik alá,
villámok cikáznak,
dörög az ég hozzá.
Hullámzik a Balaton,
sziklás, homokos a partja.
Szél a partot korbácsolja.
Szalad a hullám,
partot elérje.
Tajtékzik a hullám,
csónakot nem kímélve.
Magasra dobálja,
táncot jár vele.
Kegyetlen hullámok
szaladnak a partra.
Kis csónakot
papírhajóként dobálja.
Vihar, ahogy jött,
eltűnik hirtelen.
Csend honol mindenütt
a ,,Magyar tengeren".
Hullámok eltűnnek,
simul az arca.
Nap a vizet
tükörként ragyogja.
Balaton, szeretlek,
szeszélyek képmása.
Száll, repül feletted
fehér vitorlása,
ahogy a viharban
kegyetlen tudsz lenni.
Szép időben,
mint kedves, simogatni.
Ismerem arcodnak
minden képmását.
Kedvednek minden
színben változását.
Kedves vagy nekem,
ha vized simogató.
Vad vihar helyett
békés, nyugalmat adó.
Mosonmagyaróvár, 2016. február 15.
TM
