Van egy táj szép hazánknak földjén,
Elvarázsol, ha utadon arra jársz.
Hegyek, folyók, dombok vidéke,
Boldog az itt élő emberek lelke.
Dalolnak, mint a szabad madár,
Megszólal a faragott kapu harangja.
Ha jó szívvel betérsz oda,
Hol hímzett a tiszta szoba.
S télen is virágok nyílnak mindenütt,
Vendég felé nyitják szeretetük.
Emlékeimben mindig visszatérek,
Habár tőletek messze élek.
Vendég fogadtatásotok nem feledem,
Ízes, ősi magyar beszédnek örült szívem.
A terítő s párna díszes virága mindig üzen,
Hol jártam én, Matyó földön?
Kapu harangja nekem köszönt,
Akkor megszólal, így mondták.
Ha szíved tiszta, s küszöböt átlépi jó barát,
S visszavárnak bármikor, ha arra jársz.
Mosonmagyaróvár, 2019. február 27.
TM
