Ó nagy költője a nemzetnek
Hányszor támadsz fel
Hányszor temetnek?
Talpra magyar itt az ideje
Hányszor tagadnak meg
Szívükből kivetve
Sírodat megtalálva
Hányszor sírnak,sírodat megásva?

Támadj fel újra,mert itt az idő
Magyar nemzetedre ismét
Ráhajlik a szemfedő...
Ismét kifeszítik a szent lobogót
Magyart,székelyt, te add meg a jelszót
Talpra magyar, vagy ne siránkozzál
Nemzeted sírjánál ne imádkozzál
Állj fel ismét romjaid alól!
Itt a tavasz, ismét kivirágzol...

Talpra magyar, szólítsd újra nemzeted
Nem magyar, aki bajban kesereg
Ne hagyjátok, hogy a megszenvedett földet eladják
Karvalyok lepjék el ismét a hazát
Hányszor álltunk fel talpra mi magyarok
Hányszor ontott hősként vért fiatok
S mindig felálltunk, ha vészek dobáltak
Megmutattuk erőnk, tudásunk a nagyvilágnak....

Petőfi él, ismét megtalálták
Tavaszi légben lengeti a nemzet zászlaját..
Ti ne értenétek, ismét március van
Eljött a tavasz, ismét megújultan
Nem hagyjuk a nemzetet a földbe taposni!
Önmagunkért megint talpra fogunk állni
Zöldell a vetés, az arat majd, ki vetette
Nem lesz a magyar senkinek szolga népe...

Petőfi él,újra feltámadt...
Talpra állítója lesz e szomorú hazának
Mert a hősök az Istennél szót szólnak
Ne engedje vesztét a szegény magyarnak..
Nyújtsa neki karját, hogy fel tudjon állni
Ne legyen járma, ne lehessen leigázni
Mert a hitében mindig bízott a magyar
Mindig talpra állította, ha jött a zivatar...

Tavasz van, Petőfi tavasza
Lelkünk újra kivirulva
Zászlóink lobognak a szélnek
Reményt ad-e szomorú nemzetnek
Talpra kell állni itt mindenkinek
Mert összefogunk, s egyetértünk valahára
Mert Petőfi szellemét a nemzet megtalálta
Békét üzen a nagyvilágba.,,,

2O13.O2.26.Mosonmagyaróvár
Dáma Lovag Erdős Anna