Tipeg, totyog, meg-megáll,
Okos szeme csak úgy ragyog,
Áll a baba, arca mosolyog.
Ruhácskája díszes székely,
Ezt nézzétek, büszkén lépdel.
Megnövök én nemsokára,
Édesanyja féltve vigyázza.
Nézzétek, ti jó emberek,
Hogy nevetek, hiszen megyek!
Pár hónapos őkelme,
Göröngyös az út előtte.
De gondos hittel, szeretettel nevelve,
Ő lesz szülei szeme fénye.
Honnak honleányi büszkesége!
Tiszta kék ég ragyog rája.
Arany a nap sugárkája.
Vezeti őt Édesanyja.
Tipp-topp, jár büszkén előre,
Vigyázva lépj baba, de ne félve!
S múlik idő, eljár gyorsan,
Gyermek kislány felnő hamar.
Szíve székely, magyar dala.
Csinos rajta a szőttes ruha.
Székely honban büszkén hordja.
Mert lelkében is székely magyar.
Jöhet száguldó zivatar, sötét felhő,
Így tanították, hogyha megnő.
Az Isten is örömét lelje benne.
Mert Édesanyja hűségre nevelte.
Mosonmagyaróvár, 2014. március 23.
TM
