Mi baja a cinegéknek?
Fészek üres, új a foglaló,
Ki lesz benne a fészeklakó?
Új madárka érkezett meg,
Kicsi a hely, csivitelnek.
Ki érti ezt a cinege nyelvet,
Egyik repdes, másik szárnyát veri,
Mi lesz ebből? Kutyám nézegeti.
Azután szépen megnyugodnak,
Artúr kutyám egyet vakkant.
Mi lehetett oka a lármának,
Nem tudhatom, odébb szállnak.
Rigó füttyent, ilyen korán,
Csivitelnek, s ilyen bután?
Pedig csak hárman vannak,
Mi lehet oka e perpatvarnak?
Felragyog a napsugara,
Tavasz köszöntő áhítattal.
Üres fészkek újra telnek,
Fenyőfán is tele fészek.
Én megköszönöm Istenemnek,
Hogy e szép tavaszt megértem.
Láthatom a madárfészket,
Virág nyitja kelyhét, amerre tekintek.
Fény, napsugár, szellő,
Patak csobban, táncot lejt a sellő.
Égen egy két kóbor felhő.
Ébred a természet, eljött virradata,
Madárcsicsergéstől tele a fészek alja.
Lelkem a napsugártól újra éled,
Új tavasz lehelete járja át szívemet.
