Szarkák csörögnek, éppen veszekednek.
Négyen pörölnek, ágról ágra repkednek.
Tojóért harcolnak, a kapcsolat sírig tart.

Itt van az ötödik, ő éppen fészket rak.
Gallyal, agyaggal tapaszt, szőrrel bélel,
Amit néha az állatoktól lop el.

A hívatlan négyest az ötödik üldözi.
Érzékszerveivel a veszélyt észleli,
Csillogó tárgyait mindenképp megőrzi.

A fa sóhajtva követi az eseményeket.
Reméli, a lármának hamar vége lesz.
Egy kicsiny felhő huncutul rákacsint.

A madarak tollára tavaszi záport hint.
Hangtalan repülnek, menedéket keresnek,
A vitának ezennel vizes vége lett.

A nap mosolyogva rájuk nevet.
Vizes tollaikat gyorsan szárítja meg.
A tájon béke és csend lebeg.

TM