Van, kit a gondolat lassan elenged,
nevét a szél is ritkán súgja,
de valahol egy belső csendben
még őrzi őt a múltja.

Lehet többé már nem hívják,
útjaik régen szétváltak,
de amit egyszer szívből adtak,
azt megőrzi az évszázad.

Mert ő nem csak gondolat,
hanem finom, rejtett jelenlét,
egy illat, hang, egy mozdulat,
mi visszatér, ha idézed szellemét.

S ha valakit el is takar a távol,
vagy némaság borul nevére,
a szív, ha egyszer igazán szerette,
nem fogja elhagyni emléke.