Most már elmúlt a mérgem. Most már írhatok róla. Életem 71 éve alatt értek atrocitások, de az, ami nemrégen a Vác-Budapest Nyugati pályaudvar fóti vonalán ért, az egy „kissé” meglepett. Meglepett? Nem! Fejbe vágott. 
   Nem vagyok olyan ember, aki a korával visszaél, hiszen sokan mondják, hogy a koromnál fiatalabbnak látszom, de nem ez a lényeg. Akármennyi idős egy hölgy, a hangnem vele szemben azért megválogatandó. Szerintem még a férfiakkal szemben is elgondolkodtató lenne, ha valaki ilyen stílusban szólna hozzá.
 Miután felcsigáztalak benneteket, azt hiszem, jobb is, ha elmesélem, mi történt velem 2026. április 16.-án a 17:26 órakor induló, Vácról a Nyugatiba közlekedő vonatban. Fótújfalun szálltam fel a férjemmel.
   Budapestre igyekeztünk. Az utolsó vagonba sikerült felszállnunk, szokásunktól eltérően, hiszen mindig az első vagont választjuk. Felszállás után, ahogy balra kanyarodtam, megláttam két ÜRES helyet, gondoltam, na, ez jó lesz nekünk. Mivel én nem tudok menetiránnyal háttal ülni, örültem, hogy van olyan hely, ahol szembe ülhetek. Egy hölgy ült a menetiránnyal háttal az ülésen.
   A vonat elindult. Éppen megszólaltam, hogy szabad-e a három közül két hely, leülhetünk-e. A hölgy furcsán mosolygott. Akkor vettem észre, hogy jegykezelő egyenruhában van. Ez még nem jelentene semmit, de ekkor hirtelen megszólalt egy férfihang mögöttem:
   - Oda én AKAROK ülni, már megbocsásson!
   Ledöbbentem a hangnemen. Megfordultam. A kalauz állt mögöttem, akinek egyébként az lett volna a dolga, hogy a felszálló utasok menetjegyét ellenőrizze. De megjegyzem, végig ott ült, csevegett a kolléganővel, csak akkor állt fel, amikor megálló volt, és jelezni kellett a mozdonyvezetőnek.
   Aztán tovább hömpölygött a kalauz „udvarias” monológja:
   - Van itt még más hely is!
   Köpni, nyelni nem tudtam, teljesen lebénultam. Szégyenkezve vonultam el, talán annyit még megjegyeztem, hogy nem tudok háttal ülni. Szégyellhetem magam, hogy megpróbáltam egy üres helyet elfoglalni. Nem tudtam, hogy az a kalauznak van "fenntartva."
   Igaz, elmúltam 71 éves, de nem ez számít. Lehetnék fiatalabb, lehetnék férfi, nem ez az érdekes. Ez a stílus, ez a hozzáállás, ez a modor NEM megengedhető. 
   Hozzáteszem, ha nincs szabad hely a vonaton, akkor megállok az ajtóban, mert kibírom állva a Nyugatiig. De hogy szabad hely esetén is rám mordulnak, hogy menjek onnan el – ráadásul a kalauz – ez már egy „kissé” bosszantó.