A megtervezett élet
romba dőlhet egy perc alatt,
minden, ami szépnek tűnik,
messze tőled elszalad.

De a szélben ott egy dallam,
halkan súgja, nincs is veszve,
ami elmúlt, helyet adhat
a boldogabb kezdetekre.

Léphetsz egyet, majd még egyet,
utak nyílnak meg neked,
a tegnapi törött darab
csillag fényévé tehet.

A csend már nem néma űr,
szívedben egy új remény,
fénysugár a repedésen,
léted csodás peremén.

Romok mélysége, bár rejti
e kezdetnek magvait,
már nem fájhat semmi kérdés,
idő űzi kínjait.

Ami egyszer szétesett,
nem csak fájdalmat teremt,
esélyt is ad végül arra,
tudd, jelened mást jelent.

Mert a törés nem a vég,
csak egy kapu valamihez,
bár még nem is látszik tisztán,
egyszer mégis hazavezet.

TM