A munkaadó egy külön műfaj az élet palettáján. Amíg szó nélkül teszed a dolgodat, azt is, ami nem a feladatod, észre sem vesz. Mintha nem is léteznél. Nem jelez feléd semmit, se jót, se rosszat. Nem kommunikáltok, csak telnek a napok. Aztán egy délután történik valami. Próbálod megoldani, jelezni is, üzenet formájában, várod a holnapot. Reggel lesz, nem történik semmi. Nem hív, nem keres. Nem baj, biztosan megoldotta. Délután van, de a „valami” változatlanul rossz. Gondolod, idő kell neki, megoldja majd. A másnap és a következő nap eltelik, elszalad, a „valami” marad. Aztán egy békés délelőtt,telefonod csörög. Felelőst benned keres, magát menti a helyzetből. Csalódottan hallgatod, meddig leszel alkalmazott? Vajon a helyében te is ilyen lennél? Gondolatok özönét veti fel ez a helyzet, de inkább továbblépsz, munkával töltött éveid hamarosan véget érnek, addig inkább békében élhetsz.

TM