Farkas surran árnyon,
keresi az étkét,
szarvas bőg fel éjben,
rázza büszke ékét.
Vadkan túrja földet,
ne maradjon éhen,
bagoly les az ágról
künn a sötét éjben.
Langyos szellő lebben,
ébred már a határ,
fészket rak az ágon
minden vándormadár.
Ibolya bólogat,
elűzve a telet,
tavaszi napsugár
megfesti az eget.
Pára kél a völgyben,
szürkül még a tájék,
fák közé bújik el
minden éji árnyék.
Hajnalcsillag fénye
szinte csak pislákol,
piroslik az égbolt
messze már ott távol.
Áttört a napsugár
ritka lombos ágon,
csodás reggel virradt
újra a világon.
Aranylik a határ,
felébred a remény,
ráébredtem én is,
életem nem szegény.
TM