Krisztusfoltos házfalak,
Kopott, ócska kerítések,
Szétrepedt az aszfaltjárda,
Belefolyt az élet.

Nike cipőm széjjelszakadt,
Most kínaiban járok.
Néznek rám az utcahosszról,
A Krisztusfoltú házak.

Vándorbotom is eltörött,
Már nélküle haladtam.
Hamuba-sült pogácsámat
Réges-rég befaltam.

Vállamon a keresztemmel
Imbolyogva járok,
Batyumban szöggel, kötéllel,
Ha felakasztanátok.

Hiába védett az Isten,
Hisz nem csináltam rosszat.
Így talpam alatt a remények
Lassan mind kikoptak.

Szakadt ingem vitorlája
Szelet már nem foghat,
Csupasz mellemet az emlék
Már nem boldogíthat.

Kiáltanék, de a torkom
Csak sós portól érces.
Elfeledtek az emberek,
Kik bármit is ígértek.

​Az ablakok mind vak szemek,
Mint befelé néznek.
Eltűntek mind a falakról
A jézuskeresztek.

Megállnék már, de a lábam
Viszi még e testet,
Amíg a sors az alkonyatba
Végleg beleveszhet

​Várjatok csak, ítélkezők,
Kik most Adidasban  jártok,
Egy napon majd ti is ilyen
Nagy keresztre vártok.

Akkor majd a Krisztusfoltok
Mindent elmesélnek,
Hogy miért is volt olyan nehéz
Ez a hazug élet.

TM