Három barátnő utazik a vonaton. Talán már a hatvanas éveikben járnak, kicsit azon is túl. De ezt csak az őket szemlélő gondolja. A figyelem azért fordul feléjük, mert az egyikük elég hangosan fejti ki valamiről a véleményét. Mivel a szem rájuk irányul, érdekes felfedezés részesei lehetünk. Természetesen csak a megfigyelő szerint. A három nő három évszak képviselője. Az élénken beszélő a nyár viseletét hordja magán. Szandál, mezítlábas láb, rövid ujjú blúz, napszemüveg fejére feltolva. Aki elmerülve hallgatja, az ősz színeiben, melegebb ruhadarabjaiban figyeli az érvelést. Lábán tépőzáras félcipő, hosszú ujjú kardigán, fején könnyű svájcisapka. A harmadik hölgy csendben figyel, ő a tél hangulatát árasztja. Bokacsizma a lábon, kötött pulóver villan a kissé lehúzott kabátcipzár mögül. A fején vékony, de kötött sapka pihen. A megfigyelő elmosolyodik. Mindhárman a májusi hónap időjárását élik át. Hárman, háromféleképpen. Egy a körülmény, három a hozzáállás. Különböző. Szinte elég erős az ellentét. Bizonyára egy év múlva másképp emlékeznek majd erre a napra. Milyen meleg volt azon a májusi napon, inkább elég hűvös még, a tél hosszú volt, nehezen érkezett a tavasz. A kép megragadja az emberi különbséget, de példa lehet arra is, hogy bármennyire különbözünk, attól még békében élhetünk egymással, egymás mellett.
   Természetesen csak a megfigyelő szerint.

TM