Emlékezete szerint azon a napon nem történt semmi. Semmilyen változás nem kopogtatott az ajtón, szimplán egy hétköznapi nap volt. A benső mélységében ébredezett lassan nyújtózva, életre kelni készen. Bizonyára régóta érlelődött, a mag el lett vetve, a szürke napok fénnyel etették, a bánat könnyei öntözték, már csak idő kérdése volt ébredése. Azon a napon nem történt semmi. Mégis más, minden nyugodt volt. A körülötte lévő világ nem zavarta, mint máskor. Mintha új gondolatai lennének, könnyebbek, nem kell cipelnie, csak érkezik, távozik. Átjárja, körbetáncolja testét a légies fény, megtisztul, erősödik, fokozódik benne a valódi önvalójához kapcsolódás. A régi minták szárnyra keltek, az érzelmi utazás hullámvasútként repíti, életcél lebeg szeme előtt. Érezte, az ébredése küszöbén áll, csak be kell lépnie, az első lépést megtennie. Tudta, egy új tudás, új látásmód veszi át élete irányítását.
   Azon a napon történt minden.

TM