Vasárnap templomba menet
Hótakaró mindent fedett.
A sok fán, füvön, bokorban
Hópelyhek ültek csillogva.
 
Napsugár fényes és langyos,
Amíg a szertartás tartott.
Az ég oly enyheséget ont,
A templomban hűvösebb volt.
 
Napsugár ragyog misénkre,
De a templomból kilépve
Hópelyheknek semmi nyoma,
Mintha nem is lettek volna.
 
Reggel, mire felébredtem,
Több centis hó van mindenen.
Telt az idő, mire dél lett,
A föld újra feketéllett.
 
Kertem nézem, örömömre,
Virít a sárga körmöcske.
Még az úttest is felszáradt,
Játszik a tél februárral.

2018. február 19.

TM