Titokzatos csend a miénk,
számban ezer szó szendereg,
nem alszik, figyel, válaszra vár,
így indulunk egymás felé,
a szív és szellem rejtekútján.

Létezésem ritmusa,
mint visszafordított tenger hulláma,
véges és végtelen között feszül,
örök vágy, örök lélegzés,
sírás, nevetés, beszélgetés,
felejtés és újrakérdezés,
álmokat kovácsol,
emléket csomagol, hozzád készül.

Lelked szívem mélyén
újra és újra ébredésre hív.
Én akkor nem teszek mást, csak nézlek,
lehunyt szemmel ismétlem Nevedet,
már semmit sem kérek, csak azt,
hogy szeretetet teremts bennem,
jóságot, szép csendet, békességet.

Titokzatos csend a miénk,
számban ezer szó szendereg,
nem alszik, figyel, válaszra vár,
így indulunk egymás felé,
a szív és szellem rejtekútján.

2026. május 25.