Ma az ég is rám nevetett,
az idő megállt egy kicsit,
ez a díj emlékeztet arra,
amikor megismertem Zsuzsit.

Hálás vagyok, hogy itt lehetek,
és Tőled vehetem át
az Újságíró Egyesület
megtisztelő ajándékát.

Köszönöm, hogy észrevettél,
s a figyelmed, amit adtál,
s azt a példát, mit nap mint nap
munkáddal mutattál.

Mert hang vagy, mely utat láttat,
és keresi az igazságot,
jó érzés, hogy kezed nyújtod,
és megtisztel a választásod.

Az elismerés hitet adott,
hogy magam után valamit hagytam,
bátorítottál kedves szavakkal,
és értékké lett, amit írtam.

Innen már nincs visszalépés,
csak az, mi tiszta és szabad,
mert aki egyszer fényt talált,
az sötétben többé nem marad.

Viszem tovább, amit gyújtottál,
a szikrából megszületőt,
s szívem mélyén mindig őrzöm
a bennem élő Magyarerőt.

TM