Csodalámpám nyílik, s a sötétből 
egy halovány, rezgő kék fény száll fel, 
mintha rejtelmes ösvényt rajzolna 
az égi kapu felé, szellemmel.

A kívánságom hangtalan indul, 
árnyék és csillagok között lebeg, 
az idő s tér sejtelmes fátylán át
megérint a múltbéli fény s meleg.

E fény mögötti világ rejtekén
két lelket látok: anyám és apám. 
Nem szólnak - de mégis hallom őket, 
úgy, ahogy a hűs szél beszél hozzám.

Egyetlen nap nyílik ki előttem, 
törékenyen, mint hajnali pára,  
belépek, s lám, sohasem szakadt el
az igaz szeretetfonal szála.

A fény visszahull a tenyerembe, 
de most már nem a lámpából ragyog: 
belül gyúl ki, csendes varázslatként, 
hisz őrzik vágyam az őrangyalok.

2026. június 4.