Város főtere épp zajos,
most fordul be egy villamos.
Sétálok a múzeumnál,
lányka szobor vár egy súgást.

Ide jött régmúlt időkből.
egy remek szobrász kezéből.
Lépésének mozzanata,
élete egy pillanata.

Mosoly suhan végig arcán,
bizalmat keltve netalán.
Mellé állok kezem tartva,
hogy senki más meg ne hallja.

Súgom fülébe titkomat,
melyet örökre tartogat.
Nem úgy mint a szomszéd Sári,
imád mindent elpletykálni.

Kedves lányka hozzád jövök,
mert szívemmel könnyebbülök.
Azt remélem hogy majd egyszer,
te is visszasúgsz halk nesszel.
2018.07.31.