Megkérdeztem a napot,
miért itt vagyok,
a holdat,
mit hoz a holnap,
a szelet,
hova viszi a telet,
a patakot,
mit őriz vízgyűrűjében,
az erdőt,
hány titkot rejt sűrűjében,
de egyik sem szólt,
csak néztek rám szelíden,
és megérintett a végtelen.
Én megértettem,
a válasz nem kívül vár,
ott él, hol a lélek hazatalál.
A nap csak ragyogott,
a hold csak mosolygott,
a szél pedig csendesen súgta,
itt vagy,
hogy szeress,
hogy tanulj,
hogy nyomot hagyj a világban,
és egyszer úgy indulj tovább,
hogy szíved tele legyen imával.

TM