Hajnal cseppje csillan a réten,
harmat gyöngye a füvön,
madárdal száll a szélben,
béke pihen a völgyön.

Öreg fák csendben mesélnek,
titkukat a szél viszi tovább,
sok apró ág összefonódik,
míg az ég köztük ragyog át.

Kövek között patak csobog,
ezüst fonalként kanyarogva,
az élet mindig utat talál,
minden cseppje azt suttogja.

Ha megfárad a vándor lelke,
az erdő ölén megpihen,
mert olyan, mint egy meleg otthon,
mely szeretettel átölel.

TM