Mondd csak, milyen érzés boldognak lenni?
Harsogó zöld fűben együtt hemperegni?
Összebújva tó vizét bámulni?
Hullámokat hagyni szépen elcsitulni?

Mondd csak, milyen érzés megérkezni végre?
Sivatag közepén oázishoz érve?
Szomjazás után tiszta vizet inni?
Magányosság helyett valakiben bízni?

Elsuttognád nekem titkait a szélnek?
Lefestenéd nekem sugarát a fénynek?
Bársonyos színeit a nyári éjszakának?
Megengednéd nekem, hogy a te szemeddel lássak?

Hogyha volnék neked menedék a télben,
Felhőn átszűrődő csillanás az égen,
Tavaszi virág a meglibbenő hajban -
Megmutatnád akkor, mit érzel magadban?

Elmondanád nekem, hogyha nem is kérdem,
Mért forgolódsz annyit éjszaka is ébren?
Miről álmodsz nappal, ha a messzeségbe meredsz?
Mi az, amit utálsz, és mi az, amit szeretsz?

Megmutatnád, milyen spontán énekelni?
Napsütötte bőrön sócseppet ízlelni?
Kéz a kézben futni, semmit meg nem bánni?
Szakadó esőben együtt bőrig ázni?

Ugye megmutatod, milyen egyszerre nevetni?
Egymás tenyeréből friss gyümölcsöt enni?
Elásni magunkat a forró, lágy homokban?
Szégyen nélkül úszni a meztelen habokban?

Mondd el, hogyha tudod, mi volt, ami régen
Semmiségnek tűnt, de megérintett mélyen?
Mondd el, mi a titka az élet varázsának?
Engedj oda közel, hogy a te szemeddel lássak!

TM